4. rész
Szura története

Ekkor sziréna hangja szakította meg a csendet. Szura ezt hallva Larkin kocsija felé vette az irányt és a nő mellé ült.
- Kérem, valaki keres de nem tudom miért, nem tettem semmit!
- De hisz maga…Szura…
- Ismer engem? – kérdezte reménykedve.
- Igen! Ne adja nekem, hogy amnéziás! – ordította Larkin.
- Nyugodjon meg! Mit tettem?
- Maga miatt vesztettem el a gyermekem és maga szította a lázadást…
- Mi?

Tom volt az aki Szurát kereste. Minden eddigi nyom Larkin házához vezetett. Kívülről semmi furcsát nem vett észre, de úgy gondolta mégis megnézi minden rendben van e. Larkin a kanapén ült és Tv-t nézett.
- Larkin? Jól vagy?
- Tom! Persze, most értem haza. Russellnél voltam. De..mi a baj?
- Hát tudod, nem fogsz neki örülni de úgy tűnt mintha Szur…
- Szura? Mi van vele? Itt van?
- Nem, nem történt semmi! – mondta, majd az ajtó felé indult.

*

- Sheriff! – mondta Lewis mikor Tom az irodába ért.
- Igen? A fiú…valahogy megszökött!
- Jesse? De ez hogy lehet? – ordított Tom.- Adják ki a körözést ellen. Nem hagyja abba az apjánál! Siessenek, meg kell találnunk.
-
*

-Jól van, már előjöhet! – mondta az ajtóban állva Larkin
- De ki volt ez?
- Hát, elvileg Tom ölte meg magát a lázadás után.
- Hogy? De miért segít nekem?
- Tudnom kell az igazat! Azt, hogy valójában ki maga?
- A nevem Szura, többre még nem emlékszem, de ezt már elmondtam!
- Nem hiszek magának! Minek jött vissza?
- Maga…is…hibrid?
- Mi? Ha nem emlékszik honnan tud erről?
- Nem adom oda a szert!
- Nem, nekem nem kell semmi! Hibrid sem vagyok!
- Jó. Elmondom! Nem mondtam el mindent magának. Beugrott néhány emlék mikor itt ébredtem ebben a városban.
- Például?
- Emlékszek, hogy pár évvel ezelőtt a hibridek ellen voltam, amikor még kutatóként dolgoztam. A végére már fanatikussá váltam, mindenáron el akartam pusztítani minden ilyen lényt. Feltaláltam valamit. Egy szert, ami elpusztíthatja őket, de csak ha jó kezekben van. De csak később derült ki, hogy ha a hibridek megkaparintják akkor erősebbé válik a hatalmuk.
- És mi történt ezután?
- Nem nagyon emlékszek, de arra igen, hogy néhány ilyen betört az irodámba és el akarták lopni a találmányomat. De még én is bent voltam akkor az irodámban és a szerrel együtt engem is elvittek. Ezután csak a tóra és narancssárga lényre emlékszek.
- És mi lett a szerrel?
- Elrejtettem, rajtam kívül senki nem tudja a titkot. A hibridek üldöznek és most már ez a Tom is. Erősebb hatalmat akarnak, uralni akarják a világot! Mielőtt ide kerültem a hegyekbe rejtettem el, oda ők nem merészkednek.
- Tom is hibrid és a felesége is!
- Ezért üldöz?
- Nem, azért mert meg akartad ölni az egész családját, és egyre rosszabb lettél!
- Mert én is az lettem ami soha nem akartam! Végre, megvan az egész kép!
- A férjem kómában van! Ez a szer megmentheti?
- Talán! De sok rá az esély, ő túléli. De ha a barátja, Tom is megkapja a szert akkor biztos, hogy meghal…
- Mi?

*

Kira a konyhában evett, amikor léptek zajára lett figyelmes. Eleinte megijedt, de amikor meglátta az illetőt, megnyugodott.
- Jesse! Hát kiengedtek? Már annyira hiányoztál! Nekem és Rose-nak is. – mondta majd odament és megölelte mostohatestvérét.
- Figyelj Kira! Hogy tehetted ezt velem! Mindez miattad van, te tetted velem! – ordított a fiú
- Jesse! Mi a baj? Jól vagy?
- Nem. Láttad azt amit kellett volna, de nem engem választottál! Ezért megfizetsz! – mondta majd a konyhapultról elvett egy kést és a rémült Kira felé indult….